Szabó Győző biciklissisakból kinőtt szamárfeje, fotó: Mészáros Zsolt
Szentivánéji álom
William Shakespeare műve alapján, Arany János és Nádasdy Ádám fordításának felhasználásával írta Mohácsi István és Mohácsi János
Díszlet: Khell Zsolt
Jelmez: Remete Kriszta
“Majd az édes álom pillangó képében. Elvetődött arra tarka köntösében” – helyett fehér burokban mozgó alakok csigalassan vonszolják be az álmot, ha az élet álom. De nem kell megijedni, innentől már gyorsan történnek a dolgok a szombathelyi színpadon, még ha a varázslatokért felelős Puck (Bajomi Nagy György) inkább csak úgy elkocog is, amikor valamit villámgyorsan el kellene intéznie.
A Mohácsi rendezések eddig nem formabontó díszleteikről, vagy jelmezeikről voltak híresek. Bár általában jól működött a látvány is bennük, és az Egyszer élünk mindenfélével telehordott zsinagóga-tere jól rímelt a Velencei Biennále tavalyi győztes német pavilonjára (ami Christoph Schliegensiefnek, a rendezőként inkább ismert, nem sokkal azelőtt elhunyt művésznek állított emléket azzal, hogy rekonstruálták egy templombelsőbe tervezett installációját, (lásd Artmagazin 45, 10.oldal, Velence felhői)), és A falu rossza kaposvári színpadképe éppen azzal ütött el az átlagtól, hogy a népszínművek festett kulisszáit hozta vissza, azért külön a látványokat nem kellett ünnepelni – mindig voltak székek a színpadon. Most a kényelmes üldögélés kiváltságát csak az utolsó jelenetben kapják meg a szereplők, addig állandóan veri őket az eső, mindig vizesek lesznek, hiába a sok vízlepergető kabát, ruha,
gumicsizma. Ez a fő díszletelem, az eső, a víz, a köd, a jelmez pedig az ilyen körülményekre kitalált viselet. Végülis létező probléma, hogy miért akkora divat most a gumicsizma: a rendező értelmezése szerint a klímaváltozást kísérő időjárási jelenségek arra utalnak, hogy a fenti világban valami nagyon nincs rendben – valószínűleg kapuzárási pánik mérgezi Oberon és Titánia idők kezdete óta tartó családi életét.
fotó: Mészáros Zsolt
Ettől az ötlettől, az állandó vizezéstől tényleg más dimenzióba kerülnek a színpadon zajló dolgok, (eleve más a
színpad levegője), a műanyag ruhák is, bár teljesen köznapiak, ha csak ezeket látjuk, akkor ráébredünk, hogy a futó-, biciklis-, és síruházatok, meg az esőkabátok már létrehozták a maguk külön világát – nekünk, városiaknak a szokatlan outdoor-világ a tündérországunk.
A Mohácsi darabokban mindig élő zenekar játszik, de most a zenekar elhelyezése és környezete is különleges látványelem: majdnem végig magasan a történések fölött üldögélnek, és körfűrész lapok lógnak föléjük. Mivel ők adják a tempót, ők az idő – milyen szörnyű, hogy fogaskerekek helyett már a körfűrész forog.
